Parafrázis 4. (Pilinszky János, Stefan Zweig)

1 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

Parafrázis 4. (Pilinszky János, Stefan Zweig)

Et resurrexit tertia die

Aznap reggel ordítozásra, autók hangjára és szirénára ébredtünk. Az őrök berontottak arra a helyre, ahol az éjszakáinkat töltöttük. Többen is megjelentek a sátrunkban, fekvőhelyeinket ütötték, amiből néha a testünknek is jutott. Nem is ez volt a szokatlan az egészben, hanem az a bosszúvágy, feldühödött tehetetlenség, ami az arcukon látszott. Szavaikat persze nem értettük, de szándékukat ennek ellenére azonnal tudtuk mindig.

Parafrázis 4. (Pilinszky János, Stefan Zweig) bejegyzés elolvasása

A szociális fóbiáról

1 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

Értetlenül állsz az előtt a tény előtt, hogy vannak olyan helyek, ahová képtelen vagy bemenni. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor előre eltervezel mindent. Kinek mit mondasz, kire nézel rá. Előre imádkozol, hogy csak ez, vagy az ne legyen ott, ne kérdezzen semmit, pláne azt, hogy hogy vagy. Bolt, étterem, hivatal... Neked melyik a kedvenced. Ha elmondod valakinek, nemcsak, hogy nem érti, ez még a jobbik eset. Azt gondolja, hogy nem vagy normális. A legrosszabb, ha te is úgy érzed. Minden lépésedet megtervezed, minden mondatodat előre begyakorlod. Ha találkozol kedvenc kollégáddal, kolléganőddel, köszönsz neki, és elmész mellette, mintha sietnél, közben kezdesz izzadni, és arra gondolsz: csak nehogy meghalld a neved. Ha meghallod megállsz, megfordulsz, a szád kiszárad, megpróbálsz természetesen viselkedni, ezért persze teljesen mesterkélt leszel. Mosolyogni próbálsz, de inkább ne tennéd! Csak egy eltorzult arcot tudsz produkálni. Úgy csinálsz, mintha oda tudnál figyelni arra, amit beszél. Ha kérdez, bajban vagy, mert csak magadra tudtál figyelni közben, zúgott a füled, és azon járt az eszed, hogyan tudnál minél hamarabb megszabadulni.

A szociális fóbiáról bejegyzés elolvasása

Parafrázis 3.

1 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

Ez kb. 15 éves koromban jött ki belőlem, újra eljött az ideje!

Parafrázis 3. bejegyzés elolvasása

Parafrázis 2.

2 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

Sokan állnak abban a nagy teremben, de értsd meg, hogy én fázom együl. Azt akarom kérni, hogy takarj be, de nem merem, mert nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem. És attól is félek, hogy nem akarsz betakarni, és még jobban attól, hogy nem ez nem érdekel téged.

Parafrázis 2. bejegyzés elolvasása

Parafrázis 1.

1 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

Akkor kezdjük. A szabály: amit leírok, azt nem olvasom át és nem javítom. Varázsolni fogok. Azt varázsolom, hogy ami kijön belőlem, attól egy kicsit legalább megszabadulok. Azt varázsolom, hogy eljut ahhoz, akinek éppen szól. A másik szabály, ezúttal idézhetek bármit, bármikor, bármitől, bárkitől pontatlanul is, idézőjelet sem kell használnom, annyi helyesírási hiba lehet abban, amit írok, amennyit csak akarok. Direkt is írhatok helytelenül.

Parafrázis 1. bejegyzés elolvasása

A tegnapi éjszakáról

1 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

Tudjátok tegnap délután arra gondoltam, hogy nekifogok kiírni valahova magamból azokat a dolgokat, amelyek feszítenek belülről. Úgy voltam vele, a blog a legjobb megoldás.

A tegnapi éjszakáról bejegyzés elolvasása

A pánikbetegségről

795 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

Egyszer tartod az előadást, vagy utazol a buszon, vagy bevásárolsz egy nagyobb áruházban, amikor egyik pillanatban azt érzed, most meg fogsz halni. Kitágul a pupillád, egy gombóc van a torkodban, lüktet mindened. Nem úgy érzed, hogy meghalsz, hanem abban a pillanatban tudod, hogy másodpercek vannak hátra.

A pánikbetegségről bejegyzés elolvasása

A depresszióról

38 hozzászólás Írta Parafrázisok több éve

A depresszió a legrosszabb betegség mindegyik közül Ennek több oka van. A depresszió nem tűnik betegségnek, nem tudod hol a határa, mikor vagy rosszkedvű és mikor beteg. A depresszió kilátástalan, nem tudod elképzelni, hogy egyszer majd nem lesz.. A depresszió a magány betegsége (vagy a magánytól származik). Nem úgy vagy egyedül, mint a legborzasztóbb rémálmaidban, hanem sokkal rosszabban. Úgy érzed, a világűrön kívül vagy, tér sincs, még egy kis sötétnek is tudnál örülni, illetve nem is tudnál, mert még az sem érdekel, hogy örülni akarj.

A depresszióról bejegyzés elolvasása
Előző oldal Következő oldal